Az utazás lehetőséget ad arra, hogy új élményeket és kalandokat éljünk át, hiszen új helyeket fedezhetünk fel, új kultúrákat ismerhetünk meg, és különböző tájakat csodálhatunk meg. Sokan azért is utaznak, hogy kikapcsolódjanak és pihenjenek, kiszakadjanak a mindennapi rutinból és stresszből, és feltöltődjenek egy nyugodt környezetben.

Számomra az utazás önfejlesztésről és tanulásról is szól: megismerhetem más országok történelmét, a helyi szokásokat, és egy kicsit jobban megismerhetem a világot, amiben élünk. Az utazásnak ráadásul kiváló inspiráló hatása is van: elleshetünk lakberendezési ötleteket, alakíthatjuk főzési stílusunkat, beleszerethetünk nyelvekbe és még sorolhatnám, hogy mi mindenhez adja meg a kezdő lökést egy jól sikerült út, vagy akár egy apróság, amit utazás közben veszünk észre.

Sokan keresnek meg minket olyan elképzelésekkel, hogy egy konyhai üveghátfalra valamilyen tájképet, városképet szeretnének. Van, akinek egy ilyen üveghátfalról a 70-es 80-as évek egész falas poszterei jutnak az eszébe (ilyen a nagymamámnál is volt), és nem érti, hogy miért kell a konyhába ilyen képet tenni. A megrendelőnk viszont tudja a választása okát: ott nőtt fel, ott kérte meg a felesége kezét, ott volt nászúton, vagy épp oda szeretne visszamenni. Azt mondják, hogy a céljainkat vessük papírra, és rakjuk ki jól látható helyre, hogy minden nap emlékeztessen minket. Ez igaz a legfőbb értékeinkre, a legfőbb elveinkre, és a legszebb emlékeinkre is (nem véletlenül népszerűek a különböző „family”, „love” feliratú lakberendezési dísztárgyak, vagy éppen a hűtőmágnesek). Hol lehetne még inkább szem előtt egy ilyen inspiráló kép, ha nem a konyhában, ahol minden napunk indul?

Erről a világítótoronyról már írtunk egyszer, de nagyon szívesen mesélnénk a Te üveghátfalad történetéről is. Hova vinnél minket?